Mellébeszélés a Sargentini-jelentés állításait cáfolni hivatatott kormányzati dokumentum

Európai Parlament

A magyar kormány szerint “minősített hazugságok gyűjteménye” a Sargentini-jelentés, és 108 oldalas cáfolatot tettek közzé. Megvizsgáltuk, az LMBTI embereket érintő megállapítások kapcsán kinek van igaza.

2018. szeptember 12-én az Európai Parlament több mint kétharmados többséggel elfogadta az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértését elemző, ún. Sargentini-jelentést. A jelentés több LMBTI emberekkel kapcsolatos állítást is megfogalmazott. A jelentés a nemzetközi szervezetekkel, akadémiai intézményekkel, civil szervezetekkel folytatott konzultáción alapul, amely során többek között tagszervezetünk, a Háttér Társaság véleményét is kikérték.

A magyar kormány a jelentést “minősített hazugságok gyűjteményének” titulálta, és részletes, 108 oldalas dokumentumot tett közzé, amelyben a jelentésben szereplő állításokat próbálta cáfolni. Az alábbiakban megvizsgáljuk, vajon megalapozottak-e a Sargentini jelentésben szereplő állítások, vagy a magyar kormánynak van igaza.

Sargentini jelentés: “A magyarországi látogatását követően 2014. december 16-én közzétett jelentésében az Európa Tanács emberi jogi biztosa jelezte, hogy aggasztónak tartja a rasszizmussal és az intoleranciával kapcsolatos magyarországi helyzet romlását, amelyen belül a cigányellenesség az intolerancia legkirívóbb formája, amiről a romákkal szembeni különösen durva, akár erőszakos cselekmények, félkatonai szervezetek felvonulásai, valamint a romák lakta falvakban tartott őrjáratai is tanúskodnak. Kiemelte továbbá, hogy a magyar hatóságok által tett, az antiszemita beszédet elítélő nyilatkozatok ellenére visszatérő probléma az antiszemitizmus, amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg. Ezen kívül megemlítette a migránsok, köztük a menedékkérők és a menekültek ellen irányuló idegengyűlölet, valamint az egyéb társadalmi csoportokkal, köztük az LMBTI személyekkel, a szegényekkel és a hajléktalanokkal szembeni intolerancia kiújulását. A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság hasonló aggályokat fogalmazott meg a Magyarországról szóló, 2015. június 9-én közzétett jelentésében.”

A kormány válasza: “Magyarország elkötelezett a rasszizmus és a cigányellenesség, valamint az uszítás minden formája elleni küzdelem terén.” Majd pedig 9 oldalon keresztül sorolják a romák és a zsidók védelmében tett intézkedéseket.

A homofóbia és a transzfóbia, az LMBTI emberek elleni előítéletek és gyűlöletbeszéd egyetlen említést sem kap. A dokumentum kitér arra, hogy a helyi önkormányzatoknak települési esélyegyenlőségi programot kell elfogadniuk, de arra már nem, hogy a programokban kötelezően szerepeltetendő társadalmi csoportok között az LMBTI emberek nem jelennek meg. A dokumentum kiemeli, hogy az Alaptörvény szerint a szólásszabadság nem irányulhat a közösségek méltóságának megsértésére, de arra már nem tér ki, hogy ezt a védelmet csak a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségeknek biztosítják, a szexuális irányultság és nemi identitás szerinti csoportoknak nem. A dokumentum megemlíti, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény a diszkrimináció valamennyi formáját tiltja, de itt sem hivatkozik külön a szexuális irányultságra és nemi identitásra, és arra sem tér ki, hogy a törvényt 2003-ban a korábbi parlamenti többség fogadta el. A dokumentum kiemeli ugyan, hogy 2013-ban változott a közösség elleni uszítás tényállása, és ebben új célcsoportok kerültek nevesítésre (így üdvözlendő módon a szexuális irányultság és a nemi identitás szerinti csoportok is), de az LMBTI közösségről itt sem tesz említést.

Mindeközben az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének több mint 2267 magyar LMBT válaszadó megkérdezésével zajló kutatása szerint a magyar válaszadók 45%-át érte hátrányos megkülönböztetés szexuális irányultsága miatt a kutatást megelőző 12 hónapban, 28%-ukat érte fizikai/szexuális támadás vagy erőszakos fenyegetés a kutatást megelőző 5 évben, és 65% számolt be róla, hogy nem meri azonos nemű párja kezét nyilvánosan megfogni, attól tartva, hogy bántalmazásnak, fenyegetésnek vagy zaklatásnak lesz kitéve.

Míg a romák és zsidó emberek terhére elkövetett gyűlölet-bűncselekmények kapcsán a kormányzat rendszeresen tesz közzé elítélő nyilatkozatokat, ezt homofób vagy transzfób támadás esetén az elmúlt 8 évben csak egyszer tette meg, egy roma meleg férfiakból álló társaság megtámadása esetén. Vezető kormánypárti politikusok eközben a buzilobbi elleni harcról, a Budapest Pride Felvonulás nagybani piacra száműzéséről és az azonos nemű párok kapcsolatáról mint aberrációról beszélnek. Mindezek hatására a kétezres évek eleje óta rendszeresen felvett Európai Társadalmi Elemzések kutatás másfél évtizednyi lassú javulás után 2015 és 2017 között 12%-os romlást (49%-ről 37%-ra) mért Magyarországon a meleg és leszbikus személyek elfogadottsága terén.

Sargentini jelentés: “Az O.M. kontra Magyarország ügyben 2016. július 5-én hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy az önkényességet súroló fogva tartás miatt sérült a szabadsághoz és a biztonsághoz való jog. A hatóságok ugyanis nem jártak el körültekintően, amikor anélkül rendelték el a kérelmező őrizetbe vételét, hogy figyelembe vették volna, hogy a kiszolgáltatott személyek, például a kérelmezőhöz hasonló LMBT személyek mennyire vannak biztonságban a többi fogva tartott személy között, akik közül sokan olyan országokból származnak, ahol széles körben elterjedtek az ilyen személyekkel szembeni kulturális vagy vallási előítéletek. Az ítélet végrehajtása még folyamatban van.”

A kormány válasza: A jelentés ezen pontját a kormány nem kommentálta.

A helyzet ráadásul a hivatkozott ítéletben tárgyalt eset óta még romlott is: míg korábban csak a menedékkérők egy része került menekültügyi őrizetbe, ma már a menedékkérőként érkező valamennyi személynek a határon kialakított, zárt konténertáborban (“tranzitzóna”) kell tartózkodnia, amelyet az Emberi Jogok Európai Bírósága jogszerűtlen fogvatartásnak minősített.

A kormány a jelentés egy későbbi pontja kapcsán megjegyzi, hogy “Az idegenrendészeti őrizet során a különleges bánásmódot igénylő személyekre speciális feltételek vonatkoznak. Ebbe beletartozik valamennyi kisebbség, ide értve az LMBT embereket is.”

A valóság ezzel szemben az, hogy a különleges bánásmódot igénylő személyek menedékjogi törvényben meghatározott fogalmában sem az LMBT emberek, sem általában a kisebbségek nem szerepelnek; abban csak a kiskorúak, az idősek, a fogyatékkal élő személyek, a várandós nők, a kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők, valamint a kínzást, nemi erőszakot vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formáját elszenvedett személyek vannak nevesítve.

Sargentini-jelentés: “Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a diszkrimináció alkotmányos tilalma nem említi explicit módon a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetést, és hogy a család fogalmának alkotmány általi korlátozó meghatározása megkülönböztetéshez vezethet, mivel nem terjed ki bizonyos típusú családmodellekre, köztük az azonos nemű párokra. Az Emberi Jogi Bizottság amiatt is aggodalmát fejezte ki, hogy erőszakos cselekmények, negatív sztereotípiák és előítéletek sújtják a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, különösen a foglalkoztatásban és az oktatásban.”

A kormány válasza: “Magyarország Alaptörvénye nyílt listát tartalmaz, amely az ‘egyéb helyzet” szerinti megkülönböztetést is tiltja. Így a szexuális irányultság és nemi identitás szigorú alkotmányos védelmet élvez Magyarországon. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény pedig mindkét tulajdonság alapján explicit módon tilta a megkülönböztetést 2004 óta.”

A kormány tehát azzal védekezik, hogy az Alaptörvény ‘egyéb helyzet’ fogalmába akár bele lehet érteni a szexuális irányultságot és nemi identitást is. A jelentés nem is ezt hiányolta, hanem azt, hogy ha egyszer az Alaptörvény tíz tulajdonságot (“faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési helyzet”) kifejezetten nevesít, akkor a szexuális irányultságot és nemi identitást miért hagyja ki? Ahogy a kérdés kapcsán a Velencei Bizottság fogalmaz: “A magyar Alkotmány emiatt azt a látszatot keltheti, hogy az ezen [szexuális irányultságon] alapuló megkülönböztetés nem elítélendő.”

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény ugyan valóban nevesítve tiltja a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést, ez a törvény azonban a jogalkotó kezét nem köti: a törvény nem terjed ki az állami szervek közhatalmi döntéseire és intézkedéseire. Tehát míg egy munkáltató számára tilos hátrányosan megkülönböztetni pl. egy transznemű jelentkezőt, egy miniszter (legalábbis az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján) minden további nélkül fogadhat el olyan rendeletet, amely bizonyos szakmák gyakorlásából kizárja a transznemű embereket (mint ahogy teszi is: a transznemű emberek Magyarországon nem lehetnek katonák vagy rendőrök). Míg egy kórház nem utasíthatja el egy leszbikus nő kezelését, a Parlament (legalábbis az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján) minden további nélkül fogadhat el olyan törvényt, amely a leszbikus nőket kizárja egy egészségügyi szolgáltatás igénybevételéből (mint ahogy teszi is: a leszbikus párkapcsolatban élő nők nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben).

A kormány a család kirekesztő fogalmára, az oktatási és foglalkoztatási diszkriminációra, az erőszakos cselekmények elterjedtségére vonatkozó megállapításokat nem kommentálta.

Megállapítható tehát, hogy a Sargentini-jelentésben szereplő, az LMBTI emberek helyzetére vonatkozó megállapításokat a kormány vagy egyáltalán nem cáfolja, vagy olyan általános rendelkezésekre hivatkozik, amelyek nem biztosítanak hatékony védelmet az LMBTI embereket érő jogsérelmekkel szemben.